Jó Hétvégét!

Jó hétvégét mindenkinek. Ma kicsit fáj a torkom, de remélem elmúlik, mert holnap utazunk vidékre keresztlányom 4 éves szülinapjára és nem szeretnék lemaradni róla. Szombaton jövünk este haza, mert vasárnap egésznap vizsga előkészítő, remélem utoljára.
Töltsétek jól a hétvégét, családotok, szeretteitek körében és pihenjetek.

Mai nap!

Ma megyek fodrászhoz, már rám fér, hogy emberi fejem legyen. Este pedig színházba megyek. Nekem nagyon tetszett, így ismét megnézem a Szomorú Vasárnap címú darabot. Örülök, hogy újra átélhetem ezt a varázst.

Döntés, költözés!

Elköszöntem a másik a blogomtól és véglegesen ideköltöztem.

Helyre igazítás!

A "Magában dohog" című megjegyzésemhez.

Leszúrtak a lányok jogosan, hogy csak sajnáltatom magamat, mert ti nem tudjátok az előzményeket.

Hát akkor, hogy tiszta legyen a kép:

Akinek az ajándékot adtam, Baráth Attila színész akiért kilenc éve reménytelenül dobog a szívem. Ő sajnos nem így érez irántam, és ezt becsülettel tisztáztuk is. Százszor megfogadtam, hogy elfelejtem őt, de nagyon nehéz a szívnek parancsolni, és ilyenkor a józan ész sem működik. Megkértem a lányokat, hogy jól vágjanak fejbe, ha hülyeséget csinálok. Ezért mondják a lányok, hogy hülyét csinálok magamból és kinevettetem magam. Nagyon nehéz úgy elfelejteni valakit, ha nap mint nap látom, de nagyon igyekszem. Ezt fejben kell először rendbe rakni. Ő aki a képen látható.

Hát ez a történet háttere, és most kérem az ítélkezéseket.

Való Világ!!!!!

Annyira jó ez a vicc, hogy muszály volt ide betennem!!!


Egy cigány felkerül Pestre. Odamegy az elso járókelohöz, és megszólítja:
- Köszönöm, kedves magyar úr, hogy beengedtek az városba, lakhatást, ételjegyet, ingyen orvosi ellátást és oktatást biztosítanak, és nem
kell adóznom!
Erre a járókelo:
- Téved, uram, én mexikói vagyok.
Az ember továbbmegy, és megszólítja a következo járókelot:
- Köszönöm, budapesti barátom, hogy egy ilyen szép országban lehetek!
- Ön téved, én vietnami vagyok.
Emberünk nem adja fel, a következot is megszólítja:
- Köszönöm önnek, hogy láthatom a csodálatos Budapestet!
- Mi közöm hozzá? Én a Közel-keletrol jöttem.
Végül csüggedten még odamegy egy szép hölgyhöz.
- Ön magyar?
- Nem, dél-afrikai vagyok.
Emberünk kiábrándultan:
- És hol vannak a magyarok?
A no az órájára néz, és megszólal:
- Valószínuleg munkában.

Nektek hétvégére, mert ilyen vagyok én!!!

Merengés!

El kell indulni az úton a fény felé, vigyázni, hogy meg ne bántsunk másokat, és akkor az út végén talán vár a boldogság. Nehéz az út, de aki becsülettel végig járja az elnyeri jutalmát.

Magában dohog!!!!

Tegnap ismét sikerült hülyét csinálni magamból, ezért a lányok leszedték a fejemet. Nem is ez a bosszantó, mert én kértem rá őket, hogy szúrjanak le. Hanem az, hogy csináltam valamit, és mire föntről a büféből leértem már tudták lent. Miért kell mindjárt pletykálkodni, kinek mi köze van hozzá. Én meg mindíg is hülyét csináltam magamból, mert elhalmoztam ajándékokkal azt akiről úgy éreztem, hogy közel áll a szívemhez, mégha tudtam is hogy csak megalázom, kinevettetem magam. Én ilyen vagyok, szeretek másoknak örömet okozni, és nem tudok kibújni a bőrömböl.

Lehet, hogy majd egyszer!

Az álomférfi bejegyzésemhez, csak annyit, hogy a fontosabb a második részben van, hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Az első részben írtak, csak tényleg álmok.
Igazából tudom, hogy nem lesz nekem már senkim, de most úgy érzem, hogy jobb is így. Azért nem vagyok szomorú, vagy elkeseredett, csak már nem akarok többet csalódni. Rábízom a sorsra a továbbiak alakulását.

In Memoriam!

Tegnap a Veszprémi kézilabdások megnyerték a mérkőzést. Ehhez nem is írnék többet, mert a mérkőzés vége, a játékosok és Mocsai Lajos edző arca mindent elmondott. Méltó búcsú volt.

Talán Ő vagy más!

Pipacs bejegyzésén felbuzdulva elképzeltem, milyen is lenne, álmaim párja!

Akit én szeretnék: Sármos, jóképű, inteligens, 42-46 év közötti őszes úriember, aki kedves, jóhumorú, nem dohányzik, nem iszik, de a legfontosabb az, hogy tiszta szívéből szeressen engem, magamért és fogadjon el olyannak amilyen vagyok, és igaz társam legyen.
Csak az a baj, hogy ilyen férfi nincs, vagy ha van is már foglalt, és nem venne észre egy ilyen szürke kis senkit mint én, mert az ilyen pasik a gyönyörű pláza cicákkal szeretnek mutatkozni.

Lehet, hogy nekem vannak nagy igényeim?

Még egy mert ezt nagyon szeretem!

Azért, hogy nehogy teljesen elkomoruljunk.

Ha már annyit beszéltem róla.

Szomorú Vasárnap!

Egy nagyon jó színdarabot láttam tegnap a Thália színház új stúdiójában. Ajánlom mindenkinek aki csak teheti nézze meg.
Szomorú Vasárnap a címe, Seres Rezső életéről szól csodálatos dalokkal, és nagyszerű színészekkel:

Seres Rezső: Mikó István
Helénke a felesége: Piros Ildikó
Jani pincér: Győri Péter

Hol sírtam, hol nevettem, ennek a zseniális kis embernek az életén. Figyeltem az idősebb emberek arcát a nézőtéren és bizony láttam a fájdalmat az arcukon amikor a munkaszolgálat, és a háború borzalmairól beszéltek, de láttam az örömet és meghatottságot is amikor együtt énekeltük a jól ismert slágereket a színészekkel. Láttam a sok könnybelábat arcot amikor a fináléban a Szeressük egymást gyerekek című dalnál a színészek kezet fogtak az első sorban ülőkkel.

Az jutott az eszembe, hogy sajnos a mai világban mennyire aktuális ez a darab.

Jó Hétvégét!

Jó reggelt!

Jó reggelt mindenkinek!

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de ez az idő nagyon nyomottá tesz engem és úgy vettem észre a többi embert is. Mentem a trolin, figyeltem a munkahelyemen is az embereket, és mindenki csak bámult ki a fejéből, mindenki úgy nézett ki mint aki már egy hete nem aludt. Hétvégétől, már megint hideget mond. Nem csodálom, hogy olyan sokan rosszul lettek, még az egészséges embereket is megviseli ez az idő. Holvan már a tavasz?????

Még egy mert tetszik!

Hitvallás!

Napjaim.

Napjaimat egyenlőre a munka, és a tanulás tölti ki. Néha azért persze belefér egy kis szórakozás is. A legfontosabb az életemben, /mivel nekem nem lehet saját gyermekem/, a szemem fénye a keresztlányom. Sajnos csak ritkán láthatom, mivel ők vidéken laknak, de telefonon sokat beszélünk. Szerencsés embernek érzem magam, mert sok jó barát vesz körül akikre számíthatok, és akik számíthatnak rám.

Magam

Milyen is vagyok? Ezt majd döntse el a kedves olvasó.
Nem vagyok rossz és nem vagyok jó, egyszerűen ember vagyok aki követ el hibákat, de beismeri a hibáit és igyekszik rajta változtatni. A legnagyobb hibám talán az, hogy mindíg kételkedem, legfőképp magamban, de ennek is megvan az oka ami gyermekkoromban gyökerezik. Mindíg másmilyen akartam lenni mint amilyen vagyok, nem tudtam magam elfogadni, de most már beletörődtem, hogy ez vagyok én és békében élek magammal. A munkám az a muszály a létfenntartáshoz, amit igazán szeretek csinálni az a hobbim és másodállásom. A Theátrum ami oly sok boldogságot, de mostanában könnyeket is hozott, mégis végigkiséri életemet mint egy menedék.
Voltak életemnek rosszabb és jobb időszakai, de bízom benne, hogy a rossz után mindíg jó jön.
Még nem találtam meg az igazi lélektársamat, vagy lehet hogy most szalasztottam el még nem tudom, de ezt rá bízom az életre.
Hát ez vagyok én, egy szeretetre szomjazó ember.

Elkezdem!

Átköltöztem ide a Blogolról. Remélem akik ott olvastak, azok itt is olvasni fognak. Sokan itt vagytok már közülük. A blogolon Picur67-ként szerepeltem. Új blog, új név, új élet.