Ezzel a dallal kívánok nektek nagyon jó hosszú hétvégét!!!! Legyetek vidámak és boldogok!!!!

Helyzet jelentés!

A múlt hét az orvosok jegyében telt. Hétfőn hallás vizsgálaton voltam, ahol megállapították, hogy annyira rossz a szóértésem, egy bizonyos frekvencián, hogy hallókészüléket kéne hordanom. Mondtam, hogy ezt felejtsük el, mert én ahhoz még fiatal vagyok. Most megpróbálunk egy gyógyszerrel javítani, de ha nem sikerül muszály lesz a készülék. Csütörtökön a nőgyógyászati klínikára vittem vissza az éves vizsgálat eredményeit, ott minden rendben volt. Pénteken a fogászaton betömték két fogamat. Ha ez még mind nem lett volna elég jó program, vasárnap egész nap vizsgaelőkészítőn voltam. Bíztatott a tanárnő, hogy úgy látja, most jobban képbe vagyok mint eddig bármikor.

A héten szerdán kötelező tüdőszűrésen voltam.

Ma pedig megvolt a vizsga, de erről babonából nem írnék semmit, majd ha meg lesz az eredmény.

Hát ennyi történt velem mostanában, jó kis sűrű program, megspékelve egy kis túlórával az országban dúló viharok miatt megszaporodott munkából kifolyólag.

Ma este viszont egy kis lazításként megnézem nálunk a színházban az új darab főpróbáját

Contact (musicalfantázia) Író: John Weidman Fordító: Galambos Attila Koreográfus: Susan Stroman Színpadra alkalmazta: Tome' Cousin Koreográfus-munkatárs: Leeanna Smith Rendező-koreográfus: Tome' Cousin Rendező: Susan Stroman, Szirtes Tamás
1. rész: A hinta2. rész: Nem mozog!3. rész: Contact
Eleinte hagyományos kétrészes musicalnek készült, később találta meg sajátos formáját. Kiderült, hogy a figurák nem kívánnak énekelni, de nagyon is akarnak táncolni. Végülis egy különleges musical született, három történetből, táncos színészekkel és színész táncosokkal. A mű a tánc és a dráma elegye. Ilyen igényű művet Magyarországon még nem mutattak be. Az eredeti produkciót 1999-ben mutatták be New York-ban a Lincoln Centerben, majd a Broadway-n és több mint ezer előadást ért meg. A zene modern rockzenéből és klasszikusokból áll - Csajkovszkij, Bizet, Grieg és mások műveiből. A londoni West Enden 2002-ben a Queen's Theatre-ben mutatták be. A Madách Színház a Contact-ot Susan Stroman eredeti koreográfiájával mutatja be. A szereplők kiválasztása meghívásos meghallgatás után történt. Az előadásban színre lépnek a Madách Színház színművészei, táncművészei, a Magyar Állami Operaház balett együttesének vezető művészei, valamint a KFKI Kamarabalett tagjai. Susan Stroman színházi-, és filmrendező, koreográfus és előadóművész. Ezzel a produkcióval elnyerte a legjobb musicalért járó Tony-díjat. Egyéb munkáiért további 13 díjat kapott. A Contact kedvéért, különleges műfaja miatt, új Tony-díj kategóriát hoztak létre számára: A legjobb különleges színházi esemény kategóriáját.

Ezt Oximoronnál találtam, Ő írta és kedves volt, hogy kölcsön adta!!!!

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretenék.
Egyetlen órát, hogy rád mosolyogjak, hogy veled nevethessek. Egyetlenegy órát, amikor a hangod hallgatom. Csak egy órát, míg többre vágyakozunk.

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretnék.
Egyetlen órát, hogy együtt sírjunk. Egyetlenegy órát, hogy a gondjaimat megoszthassam veled, és hogy segíthessek neked a tieidben. Csak egy órát, és az se baj, ha kettő vagy három lesz belőle.

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretnék.
Egyetlen órát, hogy megoszthassam veled a vágyaimat, és hogy együtt álmodjuk azokat tovább. Egyetlenegy órát, amikor a csönd nem üvölt, és mi kéz a kézben ülünk. Csak egy órát, melyben bármit kívánhatunk.

És még mese!!! Három külföldi nagy kedvenc!!

Nem csoda, hogy olyan brutálisak a mai gyerekek, amikor a mai mesék is szörnyekről, brutalitásról szól. Ki emlékszik már a régi jó mesékre.

Vajon ilyen mesék miért nincsenek már?

Én!!!!

Köszönöm!!!

Köszönöm, a sok aggódást és szeretetet ami felém irányult. Ezért mégsem zárom be a blogot, csak most egy darabig nem írok. Hamar túl leszek rajta, talán egy kicsit a vizsga pánik, és a nem jól sikerült találkozó hatása.

Nem is tudom, hogy fogom meghálálni, megköszönni a sok segítő kezet ami rögtön nyúlt felém, és azt hogy vagytok itt nekem. Nagy ölelés mindenkinek!!!!

Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Bezár!

Úgy érzem, most egy időre be kell zárnom a blogot. Rendbe kell raknom a gondolataimat, érzéseimet. Talán egyszer még kinyitok, de most így érzem jónak. Elegem van az életből és mindenből, most egy kis magányra van szükségem.

Vigyázzatok magatokra.

Kérdések amikre, nincs válasz!

Miért nem jó az embernek soha az ami van? Miért nem tud igazán semminek örülni? Miért kell mindíg több, más?

Van az embernek fedél a feje fölött, van mit ennie, van munkahelye, és mégsem tud boldog lenni, mert mindíg van valami ami miatt sajnálni tudja magát. Olyan rövid az élet, elvesztegetünk rengeteg időt, ahelyett, hogy boldogan élnénk az életünket. Miért képzeljük minden emberről azt hogy jó és utánna csalódunk?

Tudom igazából ezekre a kérdésékre magában kell az embernek keresnie a választ. Ez csak olyan elmélkedés volt.

Anyák napjára, édesanyámnak!

Bárhogy is van köztünk, mégis csak az édesanyám, és neki köszönhetem az életemet.

Azért, hogy lássátok jól vagyok!

Ezt a két számot nagyon szeretem. Mert ugye, sírva vigad a magyar!!!

Elmúlt!

Sajnos a sorfodító találkozó nem úgy sikerült, ahogy reméltem. Szegény bejegyzést is kitöröltem hirtelen felindulásomban, pedig az aztán nem tehetett semmiről. Abban a pillanatban, csalódottságot, szégyent és dühöt éreztem. Dühös voltam magamra, hogy ennyi idősen már lehetne annyi eszem, hogy nem csinálok ilyeneket. Az biztos, hogy egy életre szóló leckét kaptam a sorstól. De erről nem is akarok írni többet.

Mostmár jobb egy kicsit, és ismét felállok a padlóról, ahogy eddig is és az élet megy tovább. Most csak a vizsgára fogok koncentrálni, semmi más nem fog érdekelni. Aztán majd az élet, és a sors eldönti a többit.

Tegnap meglepetés szülinapi pikniket szerveztünk az egyik barátnőnknek a Margit szigeten, vittünk pokrócot, és volt torta és gyümölcs. Azt hiszem jól sikerült. Ehhez a bejegyzéshez azt hiszem a következő dal illik: