Pipacs bejegyzésén felbuzdulva elképzeltem, milyen is lenne, álmaim párja!
Akit én szeretnék: Sármos, jóképű, inteligens, 42-46 év közötti őszes úriember, aki kedves, jóhumorú, nem dohányzik, nem iszik, de a legfontosabb az, hogy tiszta szívéből szeressen engem, magamért és fogadjon el olyannak amilyen vagyok, és igaz társam legyen.
Csak az a baj, hogy ilyen férfi nincs, vagy ha van is már foglalt, és nem venne észre egy ilyen szürke kis senkit mint én, mert az ilyen pasik a gyönyörű pláza cicákkal szeretnek mutatkozni.
Lehet, hogy nekem vannak nagy igényeim?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Eh nem ez a jó hozzáállás! IGenis VAN ilyen, hinni kell benne és eljön. Én hittem, hogy van olyan, aki az én "magas" elvárásaimnak jó lesz, nem alkudtam meg és tessék! :)
hmmm...
Picur , Te meg nem vagy egy szürke kis senki. *csúnyán néz*
Köszönöm a bíztató szavakat.
Ne haragudj meg ezért, de nekem nagyon furcsa látni, hogy azt a kifejezést használod az álomemberedre, amit én alkottam és használok >ő, aki férfim< blogbéli néven nevezésére.
Ha szürke kis senkinek érzed magad, tégy ellene, ez csak rajtad múlik, biztos vagyok abban, hogy önmagunk elfogadása, a magunkkal való elégedettség sokat számít abban is, hogy párra találjunk :)
Bocsánat csibike, én ezt először macsnál láttam, de ha téged zavar, már ki is javítottam.
Megjegyzés küldése