Lehet, hogy majd egyszer!

Az álomférfi bejegyzésemhez, csak annyit, hogy a fontosabb a második részben van, hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Az első részben írtak, csak tényleg álmok.
Igazából tudom, hogy nem lesz nekem már senkim, de most úgy érzem, hogy jobb is így. Azért nem vagyok szomorú, vagy elkeseredett, csak már nem akarok többet csalódni. Rábízom a sorsra a továbbiak alakulását.