Sajnos a sorfodító találkozó nem úgy sikerült, ahogy reméltem. Szegény bejegyzést is kitöröltem hirtelen felindulásomban, pedig az aztán nem tehetett semmiről. Abban a pillanatban, csalódottságot, szégyent és dühöt éreztem. Dühös voltam magamra, hogy ennyi idősen már lehetne annyi eszem, hogy nem csinálok ilyeneket. Az biztos, hogy egy életre szóló leckét kaptam a sorstól. De erről nem is akarok írni többet.
Mostmár jobb egy kicsit, és ismét felállok a padlóról, ahogy eddig is és az élet megy tovább. Most csak a vizsgára fogok koncentrálni, semmi más nem fog érdekelni. Aztán majd az élet, és a sors eldönti a többit.
Tegnap meglepetés szülinapi pikniket szerveztünk az egyik barátnőnknek a Margit szigeten, vittünk pokrócot, és volt torta és gyümölcs. Azt hiszem jól sikerült. Ehhez a bejegyzéshez azt hiszem a következő dal illik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése